Nyáron életében először váltott csapatot Balajcza Szabolcs, aki Kaposvárról igazolt az Újpest FC-hez. A 26 éves hálóőr gyorsan megszeretette magát a szurkolókkal, ahogy teltek-múltak a meccsek, egyre jobb teljesítmény nyújtott.

Ő volt az egyetlen játékosunk, aki végigjátszotta valamennyi őszi bajnoki mérkőzésünket, így természetesen vele készítettük el az első szezonértékelő interjút.

Balajcza Szabolcs:
– A klubváltás gördülékenyen ment, a csapat gyorsan befogadott. Kicsit furcsa volt megszokni a fővárost a vidéki élet után. Sőt talán még azóta sem zökkentem bele teljesen az új életritmusba, de már sokkal könnyebb minden, mint az első hetekben, hónapokban.

– Hogyan értékeled a csapat őszi teljesítményét?

– Nehezen indult számunkra a szezon, s bár a játék sokszor akadozott, a bajnokság közepén már többnyire eredményesen játszottunk, ha sokszor 1-2 góllal is, de tudtuk nyerni a meccseket. Egyedül a három vesztes meccs miatt van hiányérzetem.

– A szezon előtt ezt a teljesítmény vártad?

– Egy kicsit eredményesebb szereplésben bíztam, de így sem vagyok csalódott. Számomra, főleg szakmailag, nagy előrelépés volt az elmúlt fél év. Újpesten sokkal inkább előtérben van egy futballista, jobban figyelemmel követik és elismerik a teljesítményét.

– Visszatérve az általad is említett három mérkőzéshez: szerinted, miért vesztette el a csapat védekezése a stabilitását, mi volt az oka a három vereségnek?

– Az okát nehéz lenne megmondani, mert ugyanúgy edzettünk, mint korábban. Előtte annyira jól ment minden, hogy törvényszerű volt: jön előbb-utóbb egy meccs, amikor kevésbé sikerül jól teljesíteni. A tizennégy meccsből ez egyszer belefér, de aztán elbizonytalanodtunk, ráadásul az MTK volt a következő ellenfél, amelyik ezt a bizonytalanságot ki is használta. Ezen a meccsen egyébként Vaskó Tamás és Erős Károly sem léphetett pályára, sőt Böjte Attila is kidőlt a sorból, ők pedig fontos láncszemei a védekezésnek. A Diósgyőr elleni meccsre se magyarázat, se mentség nincsen, nehéz lenne bármilyen indokot találni. Ez a meccs volt a legnagyobb negatívum a bajnokságban.

– Melyik meccsen játszott a legjobban a csapat, illetve neked mikor ment a legjobban a védés?

– Részemről és csapat részéről is ugyanazt a három meccset tudnám felsorolni. Elsőként a Debrecenben aratott 2-0-ás győzelmet, amelyet szorosan követ az ugyanilyen arányú soproni siker. Mindkét meccsen nagyszerűen játszottunk, és nekem is jól ment a védés. Hazai összecsapások közül legszívesebben a Vasas elleni 2-0-s győzelemre emlékszem.

– Melyik volt a legjobb hangulatú idegenbeli és hazai mérkőzés?

– Az idegenbeli egyértelműen a Debrecenben játszott találkozó, de számomra kedves marad a kaposvári mérkőzés is, mert a nézők, a vezetők és egykori játékostársaim is pozitívan fogadtak – igaz az eredmény már kevésbé volt szép. A hazaiak közül egyértelműen az MTK elleni meccset emelem ki, a szurkolóink fantasztikus hangulatot varázsoltak ezen a meccsen.

– Ki volt az ősz legjobbja a csapatban?

– Két játékos emelnék ki: Böjte Attila nagy stabilitást adott a védelemnek, Tisza Tibor pedig fontos gólokat szerzett és jól ment neki a játék.

– Volt-e olyan játékos, aki nem tett hozzá annyit a csapat teljesítményéhez, amennyi esetleg elvárható volt tőle?

– Inkább átfogóan nyilatkoznék ezügyben: a végére több játékosunk is kissé elfáradt, elsősorban fejben, ami miatt hullámzó lett a teljesítménye.

– A saját produkciódat milyennek ítéled meg?

– Ha nincs ez a hármas negatív széria, akkor elégedett lennék, ám ezeken a meccseken nem sikerült bravúrt hozni, így van némi hiányérzetem.

– Tavasszal milyen teljesítményre lehetünk képesek?

– Mindenképpen szeretnék a dobogóra kerülni. Bár kevesebb meccsünk lesz és a lemaradásunk sem kicsi, de még abszolút behozható. Gondolok itt elsősorban a két előttünk álló csapatra. A keretünk erős, idén is bebizonyítottuk, hogy bárki ellen veszélyesek lehetünk. Remélem, tavasszal még sikeresebbek leszünk.