-Egyszerűen lenyűgözö statisztika , hogy a 2005-ös évben idehaza egyetlen alkalommal sem szenvedtünk vereséget. Pedig bajnokság kezdetekor sokan féltették a gárdát.

- Így van , s bár bevallom ,nem nagyon figyeltem a statisztikákat, mindig inkább az épp előttem álló feladatra koncentrálok, ez nagyon szép eredmény. És azt gondolom, ez a társaság meg is érdemli. Szezon elején rengeteg fiatal került fel a csapathoz, de sikerült kialakítani a kellő összhangot. Bennük megvan a kellő tisztelet az idősebb játékosok felé, és mi is tudjuk, hogy nem véletlenül lehetnek ők az Újpest labdarúgói. Mindegyikük tehetséges, és csak rajtuk múlik, képesek-e élni a lehetőséggel. Amikor én fiatal voltam, nekem sem simogatták a kezem, épp ezért mondon, ha időnként valamelyik idősebb játékos erélyesebben odaszól nekik, az csak azért van, hogy még többet hozzanak ki magukból. Bár hozzáteszem én Tóth Norbinak is megmondom, ha valami nem tetszik. De ebből még sosem volt probléma, mert meccs után mindig megbeszéltük a hibákat, hogy legközelebb ne kövessük el őket. De nem is az számít, hogy valaki 17 vagy 47 éves, hamen csak az Újpest, és hogy ennek a klubbnak mindannyian részesei vagyunk. Ezért amikor felhúzzuk ezt a mezt, nem lehet más célunk mint teljes erőnkből együtt, egy irányba húzni a szekeret.

- Mégis, jelen helyzetben, a ti felelősségeteket sem lehet elbagatelizálni...

-Hogyne, mi, rutinosabb játékosok tisztában vagyunk vele, milyen felelősség van rajtunk, hisz példát kell mutatnunk. Ha a fiatalok azt látnák hogy mi elcsaljuk az edzést akkor mit várhatnánk el tőllük?Az utánpótlás-neveléséről sok szó esik, s Újpesten most nagyon jók ennek a körülményei, de ez sajnos kevés helyen van így.Ez értelemszerűen vonja maga után, hogy egyre kevesebben akarnak focizni.És igazán nincs mit csodálkozni rajta, amikor egy gyerek, akinek valami földes pályán tartanak edzést, amely után este tele lesz sebekkel, ha hazamegy, megmondja otthon, hogy "te fater én inkább hagyom ezt a sportolás dolgot a fenébe, és beülök a számítógép elé"...Aztán az egézsége is olyan lesz, amilyen.Közelről érint a téma hisz otthon, Albertirsán amellet hogy besegytek a felnőtt csapat edzésein, működik egy focisulim az Erős FC amely11-12 éves srácokkal foglalkozik. El kell mondjam Magyarországon gyakorta előfordul hogy hiába jut el a gyerek az első csapatig alapvető hiányosságai vannak.Márpedig az én véleményem szerint egy gyereket 18 éves koráig elsősorban tanítani kell, hogy és felteszik a felnőttek közé már kész játékosként lépjen be az öltözőbe.Nem az a fontos hogy bajnok legyen az ifiben hanem hogy ez idő alatt képezze magát. Ehhez persze jó edzők NB1-es múltú trénerek kellenek, akiknek nem derogál ha fiatalokkal foglalkoznak. És úgy látom Újpesten most megvan ez a stáb, hiszen remek szakemberek foglaloznak a fiataljainkkal. Nem titok, én is szeretném edzőként folytatni, ha egyszer majd befejezem az aktív labdarúgást. Szerencsémre nagyszerű trénereim volak életem során akiktől sokat tanulhattam részint a múltban, részint most. Ez a szakmai stáb, Mészöly Géza, Valere Billen, Brockhauser Itván és Vig Péter ugyanolyan jól megtalálták az összhangot maguk között ahogyan mi is a pályán. Ez pedig igen komoly munkát eredményez. Valere-t például Henk ten Cate-hoz tudnám hasonlítani, akivel az MTK-ban dolgoztam együtt: olyan felkészült, rendkívül profi szemléletű edző.

- Előkelő helyzen várjuk a tavaszt mi minden jóval tudod kecsegtetni a szurkolókat a jövőre nézve?

-Természetes hogy ha nekiindulunk egy sorozatnak akkor elsők akarunk lenni. Mint ahogyan első akar lenni a Debrecen, a Videoton, és az összes többi csapat is. Illetve nem mind azokat nem is értem. Még ha tisztában is vannak saját képességeikkel úgy kezdeni bele egy bajnokságba hogy nyolcadikak vagy tizedikek akarnak lenni, annak mi értelme? Mért nem az a cél hogy minden mérkőzésen győzzenek? Mi igenis így indulunk neki és aztán meglátjuk ebből mi fog megvalósulni. Optimista vagyok mert nagy most az egység a csapatban. Megvannak azok a játékosok akik vállalják a vízhordó szerepet, magamat is ide sorolom és vannak akik eközben úgymond alkotnak. És ez működik. Nem azon áll avyg bukik a meccs hogy Tóth Norbi jó napot fog-e ki vagy lő-e egy két gólt Pajczi Peti. Itt mindenki fogja egymás kezét! És ezt az egységet nem szabad most elengednünk. Nézd meg a Real Madridot , hiába világsztárok ehytől egyig : mindenki alkotni akar és ha futni kellene akkor egymásra mutogatnak. Hogy az alja melót végezze el más- na ez így nem megy!

-Ez a a hozzáállásod azonban időnként mintha túlzott vehemenciába csapna át. Nem tartasz  tőle hogy ebből még lesz problémád a későbbiekben?

-Egyrészt szögezzük le annak dacára hogy engem úgymond problémás játékosnak tartanak még soha sem okoztam komoly sérülést senkinek. Másrészt pedig ha szembe állok valakivel igenis megakarom szerezni tőlle azt a labdát és eszemben sincs arra várni hogy hátha eladja. Különben sem hiszem hogy szabálytalanságként kellene kezelni ha én a magam 85 kilójával test-test elleni szituációban ütközöm egy 70 kilóssal és az felborul. És még valami : tudod az a helyzet ha amikor kifutok a pályára és több ezer ember üvölti hogy "hajrá lilák" akkor én nem gondolkodom rajta hogy bekopogjak-e ezen az ajtón, hanem berontok! Egy dologgal ugyanis mindenkinek tisztában kell lennie:ez itt Újpest itt az emberek eredményt akarnak és ezért mindent megtesznek. Olyan hangulat pedig ami erről a lelátóról egyszerűen nem lehet langyosan játszani. Van olyan akit megbénít, hogy itt folyamatos reflektorfényben van, hogy itt állandóan izzika levegő, hogy itt egy edzőmeccsen is ugyanúgy győzni kell! Émlékszem amikor valahol a középmezőnyben végeztünk nem tettük ki az ablakba mit a szurkolóktól kaptunk. És akkor megértettem, hohy az Újpest nem lehet teszem azt a nyolcadik! Mint ahogy lássuk be a Ferencváros sem lehetne tizedik. Ez a két csapat a kirakatban van, itt teljesíteni kell. A többi klubbnál is kapizsgálják hogy itt valami van valami más  valami plusz. De senki nem tudja megfogalmazni, mi az a valami, és érezni is csak az érezheti aki játszott már itt. És most kanyarodjunk vissza a fiatalokhoz : nekik nyilván ezt még fel kell dolgozniuk, hisz egyik pillanatról a másikra belekerültek ebbe a nyüzsgésbe. Azt tudnunk kell, hogy akik idén lettek NB 1-es játékosok, egy ideig hullámzó teljesítményt fognak nyújtani, s legalább ennek a szezonnak el kel telnie ahhoz, hogy megtanuljanak hozni egy bizonyos átlagot. A fejekben persze addig is rendnek kell lennie. Nem szabad arra gondolniuk, hogy ők még fiatalok, s ráérnek keményen dolgozni. Nem, nem érnek rá. Én tudom nemrég még rám is legyintettek "á, fiatal még", ma pedig 34 éves vagyok. Ez egy profi klub, aki nem teljesít, az repül. És nem számítsanak rá, hogy a többi egyesület majd tárt karokkal várja őket. De ha mégis, akkor fogják igazán megbánni, hogy nem hajtottak Újpesten, amikor bemennek valami kiscsapat öltözőjébe, ahol leomlik a vakolat, a kutya nem szól hozzájuk , és húsz ember kiabál  majd a lelátón. De szerencsére tudják ők, hogy hol vannak és úgy látom, igyekeznek is megfelelni ennek. Nehéz, persze, hogy nehéz ebben a korban feldolgozni, hogy ekkora lehetőséget kaptak az élettől. Abban az öltözőben lenni nap mint nap ahol Göröcs, Fazekas, Törőcsik, és még hadd ne soroljam ki mindenki öltözött még, erre büszkének kell lenni. És minden nap minden edzésre úgy kell kifutni hohy, igenis Göröcs akarok lenni, igenis Törőcsik akarok lenni, igenis az Újpest játékosa akarok lenni!